2. Rész - Találkozás

Beléptünk. Megláttuk a fiúk öltözőit, majd odajött Paul. Elkérte a VIP kártyánkat, amivel igazolni tudtuk, hogy kifizettük a rengeteg pénzt  azért, hogy itt lehessünk.

Elvitt egy szobába, ahol három hosszú asztal volt. Az egyiken 1D-s pólók, a másikon 1D-s ékszerek, a harmadikon 1D-s poszterek voltak. Paul azt mondta, hogy mindegyikből választhatunk egyet-egyet. Választottunk is. Én egy fehér pólót, amin a Take Me Home borítója volt. Ékszerek közül egy karkötőt választottam, amin az 1D csillagos betűkkel volt ráírva. Posztert pedig egy óriásit kértem. Miriam szinte ugyanazokat, mint én. Kimentünk. Paul azt mondta, hogy most visz a nagy terembe ahol találkozhatunk a srácokkal. A terem gyönyörű volt, barátságos, otthonos, és persze egy nagy TV és X-BOX keretében. Minden illett volna a képbe de a szoba mind a négy sarkánál kigyúrt testőrök álltak. Beléptek a fiúk, szokás szerint elképesztően néztek ki, csak úgy olvadoztunk. Miriammal megbeszéltük, hogy nem fogunk sikítani, nehezen, de sikerült betartani. A srácok mosolyogtak ránk, mi meg persze rájuk. Majd közelebb jöttek és megöleltek minket alá írták a pólóinkat, a CD-nket, posztereket és még fényképet is csinálhattunk.( Persze az egészet levideóztam.) Mondhatom életünk legeslegszebb napja volt. 

Zaynnel alá írattam a telefonom hátlapját is. Majd elköszöntünk egymástól. Ez a pillanat viszont nagyon fájdalmas volt.

Hazaértünk a szüleink alaposan kifaggattak minket, majd felmentünk a szobámba. Behúztuk a gépbe a videókat és a képeket. A képeket feltettük Facebook-ra, twittere a videókat pedig a YouTube-ra. Majd mi is megnéztük még egyszer. Anya fel kiáltott a szobámba:

- Kicsim, légy szíves hívd át a nagyiékat!

- Rendben anya, de miért?

- Nem akarsz nekik élménybeszámolót tartani a koncertről?  -kérdezte anya.

- Dehogynem -feleltem rá egyértelműen.

Bekapcsoltam a telefonomat kikerestem a nagyim számát mivel már rég hívtam ezért nem volt az előzményekben. Bele kellett mennem a névjegyzékekbe. Belementem. Egyszer csak mit látok? Zayn Malik telefonszámát. Akkorát sikítottam, hogy a szüleim felrohantak, hogy mi van. Gondolkodtam, hogy, hogy kerülhetett ez bele és egyszer csak beugrott amikor Zayn alá írta a telefon hátlapomat akkor beleírhatta. Nagyon nagyon örültem Miriam el sem hitte.

- Hívjuk fel, hívjuk fel! -mondta Miriam

- De de.... mit mondjak neki? -néztem rá kérdőn.

- Szia Zayn én vagyok a jövőbeli feleséged és a tegnapi koncerten alá írtad a telefon hátlapomat és a telefonszámodat meg bele írtad a telefonomba csak úgy tiszta véletlenül? -mondtam nyávogós hangon.

Miriam nagyokat nevetett majd bólintott. Tény, hogy benne vagyok sok őrültségben, de ezt mégsem csinálhattam.

Megjöttek nagyiék. Lementem.

- Sziasztok -mondtam jó kedvűen.

- Mi az kisunokáml ennyire jó volt azoknak a gyerekeknek a koncertje?

- Nagyon nagyon jó volt nagyi.

- És találkoztatok is velük?

- Igen és kép és aláírásunk is van.

Megmutattam a dolgokat. Eljött az unokahúgom is aki 2 éves.

- Szija Vivi! Voltál a bácsik koncetyán?

- Voltam Petra, voltam nagyon jó volt.

- Nem megyünk ki?

- De persze menjünk.

Ki kellett vele mennem, Miriam is jött velünk. Sétáltunk majd beültünk egy kávézóba fagyit és Pepsi-t rendeltünk. Egyfolytában a telefonomat nézegettem hátha fel hív végre. Ekkor Miriam szól:

- Nem unod még? Vagy 1 órája kint vagyunk de másra se tudsz nézni csak arra a nyamvadt telefonra!! Nem is biztos, hogy megvan neki a számod. Előbb is az a helyes pincér srác veled szemezett te meg rá sem néztél!

- Bocsi Miriam de mi van ha megvan neki? És engem nem érdekel semmilyen pincér vagy sportoló srác csakis Zayn Malik a One Direction énekese érdekel!

Megettük a fagyit, megittuk a Pepsit majd haza fele indultunk. Útközben majdnem elestem mert megint csak a telefonomat tudtam nézni.

Hazaértünk. Otthon vacsoráztunk majd lefeküdtünk aludni.

***

Felkeltünk. Reggel elmentünk reggelizni majd suliba. Suliba is élménybeszámolót tartottam. Vége lett az óráknak. Kimentünk az iskola elé. Mindenki egy srácra és egy autóra nézett mi is oda mentünk.
Zayn volt az.... Zayn Malik. Mikor meglátott elmosolyodott. Oda jött hozzám és megkérdezte, hogy el-e mennék vele sétálni. Én persze igent mondtam.

Beszélgettünk:

- És mond csak Zayn hogyan sikerült becsempészni a telefonomba a számod?

- Úgy, hogy nagyon ügyes vagyok. -büszke fejet vágott

*Nevettem.*

- És meglepődtél?

- Mi az, hogy?! Akkorát sikítottam, hogy a szüleim felrohantak a szobámba, hogy mi van. -vallottam be neki őszintén.

- Tipikus Directioner -mondja.

- Hát igen nem tagadom, hogy az vagyok.

Elmentünk fagyizni egyet. Kezdett besötétedni, a levegő is lehűlt. Leültünk egy padra. Zayn észrevette, hogy kicsit reszketek.

-Kéred a kabátom? -kérdezte.

Bólintottam. Majd rám terítette.

- És honnan tudtad, hogy melyik suliba járok?

- Kiderítettem.

- De mégis hogyan?? Minden Directionernek kideríted aki elmegy a Backstage-be?

- Nem csak a különlegesekét.

- És sok volt a különleges?

- Eddig csak te.

Mosolyogtunk egymásra. Majd hazakísért.

- Remélem, hamarosan találkozunk! -kacsintott.

- Én is!